A főváros XXXVIII. kerületében felavatták a Rózsa Sándor túlélési Szakközépiskolát. A kapunál márványtábla hírdeti a nagy magyar túlélő aranybetűs köpését: ”Én nem lopok, csak hazudok. Mindig azt hazudom, hogy nem lopok..” Az igazgató, Ravaszdi Béla, elmondta, hogy az iskolában minden fontosat oktatni fognak. Egyetlen kivétel a kétkezi munka. Annak ugyanis nincs jövője! Képeznek viszont a jövő kapós szakmáira Peep Show akrobatákat, Ügyeskedőket, Masszázsszalon aktívistákat, Pornósztárokat.
Kiemelt tantárgy lesz a vastagbőr tan, melyet neves kozmetikusok oktatnak. Lényege az arcbőr tengeri homokkal történő dörzsölése. Ettől, a negyedik év végére a hámréteg vastagsága eléri a két centimétert. A vizsgán ezzel a pofával kell elmondani az alábbi mondatot. Én, a vállalkozásomból, annyit sem tudok félretenni, mint egy rokkantnyugdíjas!
Még ennél is fontosabb tárgy a Rokonságtan. Itt a tanuló elsajátítja, miként kell felkutatni olyan őst vagy rokont, aki legalább iskolatársa volt a mindenkori Miniszterelnöknek. Egy-egy zsírosabb álláshoz az is elég, ha a nagymama házvezetőnőként tevékenykedett a Tárcanélküli Miniszter úr Őrgróf édesapjánál.
A tantárgyak krémjéhez tartozik a simlisségtan. Ez utóbbit oly kiválóság okítja , mint az Átversz Shopping csomagküldő szolgálat elküldött főmunkatársa.
A tanári karban ott találjuk a szőke, de roppant buta, egykoron hazánk leányát, szexipari főmunkatársként.
Az iskola célja világos. A régi hárommillió koldus országából a tízmillió ügyeskedő, a tízmillió igénytelen bérmunkás országa lehessünk.
A kilátások jók, ha mindenki ezt akarja. Ezzel a felemelő mondattal zárta beszédét az igazgató.
De vajon mindannyian ezt akarjuk?
