Epipapi

Ez van!

-Dandártábornok úr!
Szeretném megkérdezni Öntől, mert olvasóink nagyon kíváncsiak arra, hogy miért szállt be a kenőpénz buliba?
-Hát kérem az úgy volt, hogy megcsömörlöttünk a családban a borjúhústól meg a bélszíntől.
Rákaptunk a cápauszonyra meg a medvetalpra: Ezek meg rohadt drágák. Szerény illetményem nem tette lehetővé, hogy e finomságokat megvásároljam.
Ki kellett találnom valamit.
Első bulim a harckocsibeállók csótánymentesítése volt. A cég árajánlata kétmilláról szólt, de én mondtam a főnöküknek, nekem megérne három millát is, ha visszajuttat a zsebembe tíz százalékot.
Egyébként nagyon fontos a rovarirtás ezen a területen, nehogy a csótányok szétrágják a páncélosokat!

Az első alkalommal én mentem el a bérkiegészítésemért, egyenruhában!
Az a marha, aki hozta a zsozsót nekem, az aluljáróban leverte a vigyázt, amikor meglátta a piros csíkos nadrágomat, majd hangosan jelentett.
-Dandártábornok úrnak jelentem, a kenőpénz előállt!
Én is elbasztam, mert megszokásból a dolgozó népet szolgálommal válaszoltam.
A körülbelül félszáz bámészkodó keresgélni kezdte a kandikamerát.

Magas beosztásom által megkövetelt intelligenciám rávezetett arra, hogy ezt a hibát mégegyszer nem követhetem el.
Utasítottam O.L. ezredest, hogy tréningalsóban, gumicsizmában menjen a találkozóra, kerülve a feltűnést.
Képzeljék, ismét lebuktunk. A marhája feltette a tányérsapkáját!

Most, hogy megcsíptek, nem tudom, hogy mi lesz a családdal.

Lehet, hogy rá kell szokjanak a paprikáskrumplira?